12

Mivel hála a jó égnek ma végre vége lett a vizsgaidőszakomnak (júniusig) úgy gondoltam, hogy teszek fel egy új részt :) remélem elnyeri a tetszéseteket és komiztok :P nem lett valami nagy szám, de szerintem azért cuki lett :D

- Szép ház. - szólal meg Liam, mikor belépünk én pedig felnyitom a villanyt és betessékelem az ebédlőbe a nézelődő srácot, miközben próbálom az ikreket lenyugtatni akik különös oknál fogva tele lettek energiával és abban a hitben élnek, hogy most nappal van és nyugodtan kergetőzhetnek a házban. Szóval kicsit sem zavartassák magukat és össze-vissza szaladgálnak miközben kiabálnak, ami kicsit sem jó ugyanis elég zizzent szomszédaink vannak, akiknek éjjelente szent a nyugalom és a csend.
Próbálom elkapni őket, de semmi értelme, nincs kedvem nekem is futni. Valahogy most jobban érdekel Liam jelenléte aki nyugodtan nézelődik a helységben. Jobban mondva a falra akasztott képeket nézegeti mosolyogva. Csodás. Most végig nézi az egész családi gyűjteményt. Ráadásul azoknak a képeknek a legtöbbjén én vagyok kiskoromba. Anya mániája volt, hogy az összes boldog pillanatot megörökítette. Így kikerült a falra az mikor kinőtt az első fogom, az mikor először magam fürödtem, az első biciklizésem és még sorolhatnám.
Csupa ciki kép amit soha senkinek nem akarnék megmutatni. Már egy csomószor mondtam az anyámnak, hogy tüntesse el őket. Vagy ha nem is tünteti el őket akkor tegye el egy albumba és nézegesse maga. De nem. Csak azért is itt hagyta az összeset. És ha valaki jön hozzánk az szent, hogy rögtön mindenki azokat nézi majd elkezdenek gyönyörködni bennem, aztán jön anya aki boldogan meséli, hogy pont mi történt a képen. Csomószor kívántam már magam a föld alá, mikor azokról a képekről beszélgettek.
És most Liam az összeset végig nézi. És mosolyog. És tuti, hogy magában már görcsöl a röhögéstől. Én is ezt csinálnám a helyébe. Utálom a kis kori képeimet. Remélem, hogy hétfőn mindenkinek azt fogja dicsekedni, hogy milyen képeket látott a falunkon.
Istenem miért velem történik állandóan ilyen dolog? Életemben egyszer jön el hozzánk egy srác, aki ráadásul még tetszik is. És mi az első dolog amit meglát rólam? Igen az, ahogy pucéran, négy éves először fürdök magam. Kösz anya, nagyon rendes vagy amiért lefényképezted. Egyáltalán miért örökítette meg azt a pillanatomat? Hűha nagyon nagy pillanat, hogy a gyereke először fürdik maga. Arra nem gondolt, hogy egyszer majd felnövök és tök hülyén fogom érezni magam a kép miatt?
Könyörgöm valaki temessen el. Egyébként is Liam miért bámulja annyira érdeklődve? Úgysem érdekli szerintem. Sőt biztos, hogy máshol is el tudná képzelni az éjszakáját mivel velem a házunkba, miközben a testvéreim ordibálását kell hallgatnia.

És a cikis helyzetek még csak most jönnek. Liam zsebre tett kezekkel a kandalló előtt és onnan nézte a falat, miközben Matty végre kifulladt a sok futkározásban és lihegve ugrott rá a kanapéra ami szokás szerint megnyikordult alatt és éppen, hogy csak nem dőlt fel, Becky pedig a számára idegen fiút vette célpontba. Lassan lépkedett Liam felé, majd mikor kellő közelségbe ért, egy határozott mozdulattal meghúzta a pólóját. Vicces volt ugyanis pont a srác derekáig ért csak fel és ahhoz, hogy megfogja a kezét túl félénk. Pont ezért húzta meg a felsőjét, hogy figyeljen Rá. Liam először értetlenül pislogott körbe, majd tudatosult benne, hogy lefele nem nézett, így gyorsan lehajtotta a fejét és máris meglátta a húgomat aki csillogó tekintettel meredt rá. Azt hiszem most kezdhetek félni. Beckynek lepcses szája van és mindig mindenről tud, ráadásul titkot sem tud tartani. Szóval ami olyat hall azt rögtön világgá kürtöli. És sajnos rólam elég sok mindent tud. És most Liam felsőjét húzogatja, szóval mondani akar neki valamit. Elvesztem!

- Mi az? - kérdezi Liam kedvesen, miközben letérdel a kislány mellé mosolyogva.
Vajon szeretheti a gyerekeket? Vagy csak megjátssza magát előttem ugyanis tudja, hogy az igazgató gyerekéről van szó? Nem úgy néz ki mint aki szereti a kicsiket. Sőt el sem tudnám képzelni egy kisgyerekkel a karja között. Na jó én már elképzeltem a saját gyerekünkkel.
Egy cuki Payne baba akinek pontosan olyan szemei lesznek mint az apjának. Vagyis mogyoróbarna kiskutya szemek amik állandóan csillognának mikor rám néz. És a szája is olyan telet lenne mint Liamé. Olyan csókolni való, rózsaszínek és mikor az ajkába harapna vagy megnyálazná, az összes lány olvadna érte.
A haja viszont göndör lesz, pont mint Liamnek két éve. Igen, Ő is fürtös volt, de aztán levágatta mivel mindenki Harryvel hasonlítgatta össze. Pedig én annyira imádtam. Emlékszem egy csomószor képzeltem el azt, hogy a hajával játszok miközben az ágyamban fekszünk.
A mi gyerekünk tökéletes lenne, ugyanis Payne vér folyna az ereiben. És Liam tökéletes, szóval az utódja is az lesz. Mindegy, hogy fiú vagy lány, de tökéletes. Még akkor is ha én lennék az anyja. Tőlem szerintem csak az eszemet örökölné. Külsőleg nem vagyok szép és nem is akarnám azt, hogy rám hasonlítson. Még csak azt kéne.
- Te vagy a szőke herceg? - Becky aranyosan néz a srác szeme közé, aki értetlenül pislog rá.
Ennyi volt végem van. Megsemmisülten csapom magam homlokon és rogyok le a kis dohányzó asztalra, miközben Matty szinte már fuldoklik a röhögéstől. Ezt mikor meghallom az egyik földön lévő párnát megfogom és hozzá vágom az öcsémnek akit pont telibe pofon talál Ő pedig szétterül a kanapén és végre befogja a száját.
Én pedig megcsóválom a fejem és elkezdem tépni a hajamat, Becky kérdése miatt. Könyörgöm mondja valaki, hogy nem kérdezte meg Liamtől. Mondja valaki, hogy megint csak én képzeltem. A húgom nem lehet ilyen hülye.
Ó, de nagyon is lehet. Hisz most nem hallucináltam. Nagyon is megkérdezte a sráctól aki tetszik azt, hogy Ő e a szőke herceg.
Habár ez még nem jelent semmit. Hisz egy öt éves kislányról beszélünk és mint tudjuk az ennyi idős kislányok mind az hiszik, hogy hercegnők. Szóval ha szerencsém van, Liam annyiban hagyja a témát és nem fog kérdezősködni.
- Szőke herceg? - kérdez vissza Liam, én pedig lecsúszok az asztalról és a padlón landolok.
De senkit nem érdekel, hogy mindjárt meghalok. Persze, Liam kérdezősködj csak. Hozz még cikisebb helyzetbe. Azt hiszem holnap lesz a napja, hogy eladom Beckyt ebay-en. " Egy pletykás kislány aki élvezettel hozza cikis helyzetbe a nővérét. Aki akarja ingyen viheti, most azonnal " . Tuti sok jelentkező lenne rá. A szüleim csak jót csinálnék. - Miféle Szőke herceg? - ráncolja össze a homlokát és kérdően figyeli a kislány arcát.
- Hát Parker Szőke hercege - tárja szét a kezeit Becky és az a pillanat mikor Liam csodálkozva rám néz az én arcom pedig lángba borul. Életem. Legcikisebb. Helyzete. Soha nem járatott le még ennyire senki a suliban sem, mint most a húgom. - Élete szerelmét hívja így...- ebből elég.
Liam már így is úgy néz rám mintha egy szellemet látott volna. Remélem most nem azt hiszi, hogy én belé vagyok zúgva. Ami persze igaz, de Ő ezt semmikép sem tudhatja meg. Mégis mi lenne ha megtudná? Botrány, sőt katasztrófa. Talán még a sulit is ott kéne hagynom mivel kiutálna onnan. Hisz köztudott tény, hogy egy olyan lány mint én - nyomi, lúzer, ronda - nem járhat egy olyannal mint Liam - menő, focista, helyes. És nem is jönne soha össze velem, mivel neki nagyon is számít a hírnév.
Sőt még csak nem is tetszhetek neki. Mégis mit szeretne bennem? Az égvilágon semmi szerethetni való dolog nincs rajtam. Igen, tudom és bele is törődtem.
- Ez hülyeség! - nagy nehezen sikerül felállnom a padlóról és Liam is feláll, hogy tudjon velem szembe állni. Kíváncsian várja a magyarázatomat. Valahogy ki kell húznom magam a bajból. Kell egy hihető sztori amit elhisz és nem fog azon gondolkodni, hogy esetleg én titkon mégis érzek iránta valamit.
- De hisz Te mondtad azt, hogy vársz a Szőke hercegedre - mondja felháborodva Becky én pedig küldök felé egy gyilkos pillantást.
- Összezavarodtam - túr bele a hajába Liam majd elkezdi a tarkóját simogatni. Ajaj, gondolkozik ami nem jó jel. Nagyon nem jó jel, mert a dolgok mélyére néz. - Törpe Te most azt mondod, hogy a nővéred - vagyis a suli legnyomibb tagja aki még a mosdóba is könyvekkel jár - belém van zúgva? - kérdezi és nagyokat pislog, de nem néz rám.
Auch ez most fájt. Azért nem kellett volna ilyen nyíltan kimondani a véleményét rólam. És én még azt hittem, hogy a suliban csak megjátssza a bunkó stílusát. Hát tévedtem. Ő tényleg ekkora gerinctelen köcsög.
- Ne szólítsd a húgomat Törpének. Beckynek hívják, jó? - förmedek rá a srácra aki kicsit sem veszi figyelembe a mondandómat. - Mellesleg előbb lennék szerelmes egy zombiba, mint beléd! Könyörgöm akár hányszor rád gondolok elkap a hányinger. - igen, ezaz Parker. Máris sokkal jobb színe lett!
- Szóval azt mondod, hogy Te gondolsz rám? - húzza össze a szemöldökét Liam, mire én hatalmasat nyelek. Istenem, neki nem ezt kellett volna megjegyeznie. Hanem azt, hogy rosszul vagyok már csak a puszta gondolatától is. Ami persze bazinagy hazugság. Ugyanis akár hányszor rá gondolok, lepkék kelnek életre a gyomromba.
- Úgy havonta egyszer, de utána órák hosszat rosszul vagyok - magyarázom egyszerűen és az orra alatt szélesen elmosolyodik, de ismét szólásra nyissa a száját. Szerintem sejt valamit.
- Akkor mi ez a duma a Szőke herceggel meg az életed szerelmével? - kérdezi kíváncsian.
Felsóhajtok és leülök a kanapéra Matty mellé, és nagy meglepetésemre Liam is csatlakozik mellénk. Ennyire érdekli? Pedig nincs is ebben semmi érdekes.
- Mikor még New Yorkban éltünk, elvittem az ikreket sétálni a Central Parkba és akkor az egyik padon volt egy szerelmes pár és hát Becky megkérdezte Tőlem, hogy engem még miért nem látott így. Erre én azt mondtam, hogy azért nem, mivel még nem találtam meg a Szőke hercegemet. És hát azóta szinte mindig ezzel csesztet. - mesélem el röviden és érdekes mód Liam figyelmesen hallgat.
- Szóval akkor ezek szerint még nem találtad meg - gondolkozik el mosolyogva Liam.
- Szerinted úgy nézek ki? - kérdezem.
- Akkor mi van Montgomeryvel? - húzza fel a szemöldökét kérdően.
 Most, hogy jött ide Dylan. Ja már tudom. Úgy, hogy a fél suli azt hiszi, hogy járunk. Pedig nem. Hiszen nekem Dylan olyan mint a bátyám. Nem is tudnék rá máshogy tekinteni.
- Jézusom. Dylan a legjobb barátom. Olyan mintha a bátyám lenne. Soha nem tudnék rá úgy tekinteni mint egy srácra akibe szerelmes lehetek - mondom hevesen, mire Ő önelégülten bólogat. Ezen mi tetszik neki?
Ezután nem szól többet. Csak ül a kanapén és még mindig a falon lévő képeket nézegeti. Nem tudom miért, de örülök, hogy ilyen közel tudhatom magamhoz. Olyan jó érzés, hogy ennyire közel ül hozzám és titkon bámulhatom a tökéletes arcát. Imádom. De azt is tudom, hogy már nem sokáig. A szüleink akár mikor haza érhetnek és utána megint csak a suliban találkozhatunk ahol mindig lesz körülöttünk valami. Szóval soha többet nem lesz velem ilyen...aranyos.
Mert aranyos még akkor is ha közben bunkó. Szívesen megismerném az igazi énjét. Ami soha nem fog megtörténni. Mégis ki vagyok én, hogy előttem nyíljon meg? Egy senki. Vagy ahogy az Ő szavaival éljek egy nyomi.
- Éhes vagyok! - gondolataimból Matty hangja zökkent ki. Rögtön felé fordulok érdeklődve. De rá pár másodpercére, Becky is ráteszi.
- Én is - teszi hozzá Becky, Liam pedig tanácstalanul pislog felém.
Igen, ez a követelés kettőnknek szólt...