33

Új rész :D és könyörgöm ne utáljatok ez végett a rész miatt :c azért remélem tetszeni fog :P komizni érrrrrrr...

Az utolsó előtti meccs. Vagyis az a meccs ami tönkre tette az egész életemet. Na, de ne siessünk ennyire előre és vegyük szép sorjába a dolgokat. Pontosabban kezdjük rögtön onnan ahol abba hagytuk. Vagyis az éjszaka után mikor is az ártatlanságomat oda adtam Liamnek. Emlékeztek, hogy először mennyire merev és kissé visszahúzódó voltam ugyanis állandóan az járt az eszembe, hogy szerintem a kapcsolatunkban ez még túl nagy lépés. De mégis gyenge voltam, ugyanis engedtem a kísértésnek. Hisz annyira kedvesen beszélt velem és elhitette velem, hogy nem akar fájdalmat okozni. A bizalmamba férkőzött majd azt vettem észre, hogy sorra kerülnek le rólunk a ruhadarabok én pedig totál elélvezek a kényeztetése alatt amit Ő nevetve fogadott. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem jó az ágyban és, hogy nem tudja, hogy mit csinál. Liam nagyon is tudja, hogy hogyan kell egy lányt a csúcsra juttatni. És én mindezt elhittem neki. Igen, boldog voltam amiért olyan sráccal veszítettem el a szüzességem akit szeretek.
Mert szerettem Őt és még most is szeretem. Számomra Ő az élet és ez örökre így is marad. Mégis aki az életet jelentette, abban csalódtam a legnagyobbat. Összetört, megalázott, kinevetett. Egy vicc tárgyává tett amiről én még csak nem is tudtam.
És igen, itt a szexre gondolok. Éreztem, hogy nem szabad engednem neki. Hisz egy hónap után rögtön megfektetett. De miközben csókolt és szép szavakat suttogott a fülembe, valahogy elfelejtettem azt, hogy ez így nem lesz jó. Pedig tudtam, hogy nem jó, ugyanis így én is hivatalosan az egyik ribanca lettem akit kihasznált. Nem érdekelt. Csak az érdekelt, hogy végre közel tudhatom magamhoz és végre az én nevemet kiabálja mikor felnyög. Ennél több vágyam pedig nem volt. Hisz megkaptam Őt. Őt aki a minden a számomra. Aki talán fontosabb mint a levegő vétel. És megkaptam Őt aki tönkre tett.
Aki miatt most a Temze felett lévő Tower Bridge egyik eldugott pontján lévő korlátjába kapaszkodok és nézem az alatt nyugodtan csorgó folyót, miközben arcomról patakokban folynak le a könnyek és az a jelenet jár a fejembe, amit pár napja láttam. Mikor megtudtam azt, hogy Liam egész végig csak hülyített. Mikor a hatalmas kivetítőn megláttam a videót ahol épp Liammel szeretkezek és amit fél iskola végig nézett. Majd mikor végre lett a csodás filmnek Louis Tomlisnon és a többi focista boldogan gratuláltak Liamnek, hogy megnyerte a fogadást így Ő játszhat az utolsó meccsen. Emlékszem mikor a pillantásom találkozott Liammel. Semmit nem tudtam kivenni az arcából. Csak semlegesen nézett és tudtam, hogy amit hallottam igaz volt. Vagyis tényleg fogadott rám a haverjaival, jobban mondva Louis-val, hogy melyikőjük tud előbb megfektetni és az aki előbb célba ér azé lesz az ösztöndíj. Igen, a cuki aranyos Liam, fogadott rám. Rám, majd még csak bocsánatot sem kért szóval nem is bánja.
Összetört és meggyalázott. De mégis az fáj a legjobban, hogy csak hülyített. Én azt hittem, hogy tényleg szeret. Hát tévednek kellett, ugyanis Ő senkit nem szeret csak magát.

*Visszaemlékezés*
- Hol van a hajrálány ruhád? - kezd el incselkedni Liam a lelátók mellett miközben Ő már a foci felszerelésében villog előttem. Felkuncogok és a kezemet a nyaka köré fonom, majd elkezdek a hajával játszani. Nem tehetek róla még mindig imádom a haját.
Mellesleg ezen a meccsen kívül más csak egyetlen egyszer fogom Őt látni játszani. Ráadásul az utolsó meccsen fog majd eldőlni, hogy ki kapja az ösztöndíjat. Ettől Liam egy kicsit parázik, de mondtam neki, hogy rám mindenben számíthat. Meg amúgy is szerintem tudja, hogy aratni fog és szó nélkül neki fogják majd ítélni az ösztöndíjat. - Megígérted, hogy egész meccs alatt csak nekem fogsz szurkolni. - biggyeszti le az ajkait.
- És fogok is - vágom rá gondolkodás nélkül. - Hisz itt vagyok nem? Csak történetes nincs seggvillantós szoknyám.
- És csak az én nevemet fogod kiabálni? - húzza össze a szemöldökét kérdően.
- Mivel, hogy Te vagy a pasim akit mellesleg teljes szívemből szeretek és eszembe sem lenne megbántani - mondom mosolyogva, de valami oknál fogva a vidámsága egy másodperc alatt eltűnik. Mindig ilyen hamar megváltozik a kedve mikor arról kezdek el beszélni, hogy mennyire szeretem. De rá kellett jönnöm, hogy szegénykémnek nagyon nehéz az érzéseiről beszélni. Szóval nem nagyon izgat, hogy nem érzékeli azt mennyire fontos szavakat mondok neki minden áldott nap.
- Parker én...- kezdi el mondani, de pont abban a pillanatban halljuk meg az edzője sípját ami azt jelenti, hogy a pályára kell mennie most azonnal. Vajon mit akart mondani. - Szerencse csók? - kérdezi pimaszul majd felém nyomja a száját én pedig vigyorogva csókolom meg. Ismét elszédülök a csókjától, de mikor feleszmélek addigra már hűlt helye van. Jobban mondva mikor leülök a lelátókon lévő egyik székre, addigra Ő már a pálya közepéről integet felém. Azonban az sem kerüli el a pillantásomat, hogy Louis milyen csúnya nézéssel díjazza Liamnek ezt a gesztusát. Mi van már a barátnőjének sem szabad integetni?
Nem tudok rajta sokat agyalni ugyanis a meccs elkezdődik. De valamiért Louis feszültebb a megszokottabbnál. Állandóan mindenkivel kiabál és Ő akar a központban lenni. Végül odáig fajul a dolog, hogy kiállítsák, Ő pedig idegesen megy le a pályáról és többet színét sem látni, ami megint csak különös.
Végül az egész meccs végig nem láttuk, de engem aztán már nem is nagyon zavart, ugyanis Liam szokás szerint hozta a formáját, vagyis a csapat megint neki hála győzedelmeskedett. Azonban mikor azon voltam, hogy lemenjek a pályára, hogy tudja gratulálni Neki, hirtelen a kivetítőn elindult egy videó.
És szembe találtam magam a saját szobámmal. Még a vég is megfagyott az ereimbe mikor megismertem a saját hangom abban a videóban. Megtorpanok és kikerekedett pupillákkal bámulok a kivetítőre ahol már nem csak a hangommal hanem a testemmel is farkas szemet nézek. Jobban mondva nem csak a saját testemmel hanem Liamével is. Ez a videó akkor készült rólunk, mikor lefeküdtünk. Valaki lekamerázta az egészet!
Megsemmisülten kezdem el csóválni a fejem, majd látom meg Liamet a pályán, falfehér arccal. Könyörgöm mondja valaki, hogy nincs benne a keze ebben az egészbe. Ugye nem lenne olyan pofátlan, hogy csak azért feküdt le velem, hogy utána tudjon röhögni rajtam.
Hideg zuhanyként ér a felismerés mikor össze áll a kép. Liam csak áll a pálya szélén és nem csinál semmit ami azt jelenti, hogy nagyon is tudott erről  a kis akcióról. Én hülye, tudhattam volna, hogy valami nem stimmel vele. Hisz soha nem mondta a szemembe azt, hogy szeret. Olyankor mindig terelte a témát, vagy pedig totál lesápadt. Lehet, hogy csak a szex miatt kellettem neki.
A kezeim ökölbe szorulnak és úgy indulok le a pályára az állítólagos barátom felé. De velem egy időben Harry, Zayn, Niall és Louis is befut és az utóbbi kezet nyújt Liamnek.
- Gratulálok Liam, kellemes csalódást okoztál ugyanis nem hittem volna, hogy tényleg sikerülni fog magadba bolondítanod és megfektetned - mondja rossz állóan Louis én pedig lassítok a lépteimen. Liam és Louis farkasszemet néznek. Louis mégis miről beszél?
- Honnan van a videó? - kérdezi Liam nyersen. Á, szóval a videóról is tudott. Ilyen nincs. - Direkt úgy csináltam, hogy ti még csak ne is tudjatok róla. - teszi még hozzá.
- A fogadás az fogadás - von vállat Zayn, mire én majdnem elájulok. Mondja valaki, hogy csak félre hallottam. Nem mondta azt, hogy fogadás. Liam nem lehet akkor paraszt, hogy fogadott rám. - És a fogadásban az is benne volt, hogy levideózod az akciótokat.
- Tudom és pont ezért rejtettem el ugyanis semm...- kezdi el mondani, de nálam akkor telik be az a bizonyos pohár. Gondolkodás nélkül elindulok Liam felé majd könnyekkel áztatott arccal vágom pofon. De még mindig így sem vagyok jól. Liam elfehéredik és sajnálkozó pillantásokat küld felém.
- Könyörgöm mond azt, hogy nem igaz - kérlelem zokogva, de nem válaszol. - Hazudd azt, hogy tényleg szerettél és nem csak valami hülye fogadás miatt voltál velem. - alig tudok beszélni a sírás miatt és várom, hogy végre Liam a nyakamba ugorjon boldogan és csókoljon meg majd nevessünk együtt a buta tréfáján amivel csak Louis akart megtréfálni. De Liam nem mozdul. Csak komoran áll és nem szól semmit.
- Sajnálom - nyögi ki nagy nehezen, én pedig még sírni is elfelejtek. Sajnálja? Ennyi? - De hidd el, hogy ez a videó nem az én hibám. Eszembe sem volt megmutatni a fél sulinak. - mondja hevesen. Hát persze, hogy nem akarta azt, hogy nyilvánosságra kerüljön mindenki előtt ugyanis ebben Ő is benne van. Pontosabban a diákok nézhettek egy ingyen pornó filmet.
- Kérdezhetek Tőled valamit? - szólalok meg csendesen Ő pedig bólint egy aprót. - Volt valami igaz ebből az egy hónapból? Csináltál valamit ami nem hazugság volt? Vagy csak az összes pillanat amit velem voltál megjátszás volt? - zúdítom rá a kérdéseimet, mire Ő csak lesüti a szemeit. Rögtön tudom, hogy mi a válasza. - Szóval minden egy kibaszott megjátszás volt. Tudod ez szörnyű, ugyanis én tényleg oda adtam neked az életemet. Minden kis rejtett titkomba beavattalak ugyanis megbíztam benned mivel annyira szerettelek. Sőt még most is szeretlek mivel akkora idióta vagyok...
- Parker hidd el, hogy ha vissza tudnám fordítani az időt...
- Hagyjuk ezt Liam. Te neked én csak egy buta fogadás voltam, semmi több. Soha nem szerettél úgy ahogy én téged - ismét felsírok, de amilyen gyorsan csak tudom letörlöm a könnyeimet. Liam üres tekintettel mered rám.
- Te tényleg ennyire szerettél? - kérdezi rekedtesen.
- Az életemnél is jobban - mondom halkan, és meg akarja érinteni a kezem, de én nem engedem. Liam arca megenyhül, de mikor ismét szólásra tudná nyitni a száját én sarkon fordulok és elmegyek, miközben a diákok durva dolgokat vágnak a fejemhez és azt kérdezgetik, hogy mennyiért vállalok el egy kört.

*Visszaemlékezés vége*

A videónak hála az iskola kurvája lettem. Minden fiú utánam koslatott és magukénak akartak. Senki nem védett meg. Mégis az jobban fájt mikor megláttam azt, hogy Mandy újra Liammel van. Értitek az én Liamemmel. Megint összejöttek, ráadásul a srác még csak nem is erőltette magát, hogy bocsánatot kérjen tőlem.
Összetörtem, majd bezárkóztam a szobámba ugyanis nem voltam képes iskolába menni. Ráadásul még a saját apám is elárult. Mikor megtudta, hogy mit csinált Liam csak annyit mondott, hogy Ő megmondta. Nem állt ki mellettem, inkább örült neki, hogy ezt csinálták velem. Az anyám pedig nyugodtan közölte velem, hogy majd találok más srácot. De én nem akarok mást, csak Liamet! Neki azonban nem kellek, úgy ahogy a szüleimnek és a barátaimnak sem. Senkit nem érdekel, hogy mi van velem, akkor mégis miért éljek?
Igen ez vezetett ide, hogy most itt állok egy korlát szélén miközben sírok. Senki nem tudja, hogy itt vagyok. És nem is akarom, hogy megtudják, Nekem nincs miért élnem. Liam nélkül nem akarok élni. Számomra Ő az élet, és ha Ő nem szeret akkor nekem nincs miért élnem. Én nem bántam meg egy percet sem abból az időből mikor Liammel voltam, ugyanis akkor igazán boldog voltam mivel azt hittem, hogy Liam végre tényleg szeret. De nem szeretett. Csak egy fogadás voltam a számára, ugyanis egy vacak ösztöndíj fontosabb volt a számára mint én.
Az ég megdörren felettem és a folyó hullámaim felélednek. Egy mély sóhaj hagyja el a számat, majd fejemet az ég felé fordítom és már csak éppen, hogy csak fogom a korlátot. De mikor végre elengedném, még utoljára kinyitom a számat és a szemeimet is ahol szokás szerint annak a fiúnak az arcával találom szembe magam aki miatt most itt vagyok. Igazából ez az ötlet is tőle támad ugyanis Ő volt az aki azt mondta, hogy képes lenne utána ugrani egy lánynak ha szeretné. Hát én utánam soha nem fog utánam ugrani, ugyanis nem szeret. Nem szerelmes belém fülig. És soha nem is lesz az. Én csak egy fogadás miatt voltam a barátnője.
-  Szeretlek Liam! - suttogom a levegőbe pedig tudom, hogy soha nem fogja meghallani. De mégis a lelkem megkönnyebbül mikor elengedem a korlátot és csak zuhanok előre a hatalmas mélységbe. Egy csobbanás és végleg elmúlik a fájdalmam és nem érzek többet semmit...