6

Itt is a kövi rész! Sajnálom a pici késést, de borzalmas hétvégém volt :/ esténként jártam haza és még tanulnom kellett mivel jövőhéten vizsgázok, mellette még edzeni is járok szóval valahogy be kell osztanom az időmet...de a jövő hét végétől könnyebb lesz :) köszönöm a komikat nagy jól estek :D

- Szóval akkor Te és Paig...- fordulok Dylan felé egy pimasz mosoly kíséretében miközben mind a ketten boldogan lépjük át az iskola kapuját. Igen jelentem túléltem egy teljes napot ebben a pokolban, ráadásul idáig még senkinek nem tűnt fel, hogy én vagyok az igazgató lánya.
Mondjuk talán azért nem mivel egész nap az osztályfőnökkel voltunk. A legtöbb esetben örülnék neki mivel így csak ő nézett rám olyan érdekesen. Az érdekes alatt az értem, hogy reggel mikor belépett a teremben rögtön rám mosolygott és az óra hátralévő részében az apámat dicsérgette, hogy mennyire jó igazgató. Szerintem csak előttem játssza az eszét ugyanis attól fél, hogy én majd mindent elmondok a tanárokról az apámnak. Pedig ez engem cseppet sem érdekel. Sőt apával a suliról otthon nem is beszélünk.
De jelen esetben nem örültem neki, hogy egész nap az osztályfőnökkel voltunk ugyanis ez azt jelentette, hogy az egész osztály egész nap együtt volt. Szívás mert ez azt jelentette, hogy egész nap Liam Paynet kellett bámulnom aki felettébb jól szórakozott Zaynel és Louis-val. Igen, az összes órán amíg az ofő beszélt, addig Liam arról számolt be a barátjainak, hogy a nyár folyamán hányszor fektette meg Mandyt.
Érdekes volt hallgatni. Tök hülyén éreztem magam és legszívesebben kirohantam volna a helységből. Azzal vigasztaltam magam, hogy holnaptól több ilyen nem lesz ugyanis én úgyis más órákra fogok járni mint Ő. Hála a jó égnek, hogy nem ugyan az - az ízlésünk a tantárgyak terén.
- Szóval mi? - kérdezi értetlenül felhúzott szemöldökkel miközben az iskolatáskája pántjával játszik.
Jó lehet én vagyok a hülye, de nekem a mai nap folyamán totál az jött le mintha Ő és Paig járnának. Ami engem természetesen nem zavarna ugyanis amióta ismerem Dylant soha nem volt barátnője. Sőt szerintem a gimi előtt sem volt.
Alapjába vége Dylan egy tök helyes srác lenne ha nem nyomkodná állandóan a mobilját és ha engedne szóhoz jutni másokat is. Na meg ha nem hordana szemüveget ami nincs is szüksége, de csak azért hordja mert így úgy néz ki mint egy tudós. Nincs semmi baj a szemeivel. Sőt ha levenné akkor nem is nézne ki úgy mint egy nyomi kocka aki csak a számítógépekhez ért.
Őszintén megmondva én mindig magamat okoltam azért, hogy Őt lúzernak tekintik. Ha anno nem haverkodott volna velem össze, szerintem akkor mostanra elég sok barátja lenne és senki nem csúfolná nyominak.
- Érted naaaa...- mondom toporzékolva és remélem, hogy végre leesik neki, hogy miről beszélek.
Nem akarom lejáratni magam előtte mivel lehet, hogy nem is járnak.
Ugyanis ha járnának akkor nekem arról tudnom kéne. Vagy nem? Dylan legjobb barátja vagyok már a gimi első napja óta. Akkor már csak lenne benne annyi, hogy elújságolná a jó hírt.
De komolyan jó hír lenne az ha Ő és Paig járnának. Én senkit nem utálok vagy mondok le ok nélkül. És a csajt még csak ma reggel óta ismerem.
Ráadásul így első látásra aranyos és kedves csajszi. De mint tudjuk a látszat néha csal - igen és itt Liam Paynre célzok a cuki pofijával.
Mellesleg nem is tudnám őket együtt elképzelni. Paig olyan srácokhoz való mint a focicsapat tagjai. Nem pedig olyanhoz mint Dylan. Habár elsőben Dylan szerelmes volt Mandybe. Óh, de még mennyire. Egyszer még szerelmes levelet is írt neki. Hiába. Mandy soha nem járna olyannal mint Dylan.
- Nem Parker, nem értem - mondja heves fejcsóválás közepette. Istenem, hogy lehet valaki ilyen értetlen? Tök nyilvánvalóan beszélek ez meg itt nem érti. - Neked betett az egy év Amerikában élés. Nem elég, hogy totál amcsi akcentusod lett, de mellé még értetlenül is beszélsz. - mondja rossz állóan miközben a nadrágja zsebéből próbálja elő húzni a mobilját. Igen azért veszi elő ugyanis megint kezd túl sokat beszélni szóval valamivel le kell foglalnia magát.
Na várjunk csak Ő most leszólta a beszédemet? Le amcsi csajozott? Kikérem magamnak! Tökéletes brit akcentusom van, brit modorral. Nálam senki nem viselkedik angolosabban. Amúgy is ha van némi amerikai akcentusom arról nem tehetek. Hisz egy évig ott éltem, olyan környezetben.
- Nincs is amerikai akcentusom. És érthetően is beszélek - biggyesztem le az ajkaimat, erre Dylan felpillant a mobiljából és hangosan felröhög.
- Csak vicceltem - mondja végül mosolyogva és barátságosan magához húz, hogy tudjon megölelni. Gondolkodás nélkül ölelem vissza, de pár másodpercen belül hangos füttyszó hallatszik a hátunk mögött mi pedig rögtön szétrebennük majd találjuk szembe magunkat Liammel, Zaynel és Niallel.
- A nyomik végre egymásra találtak! - kezd el tapsolni gúnyosan Niall. Az én kezeim ökölbe szorulnak miközben Dylan arca paprikavörösre változik. Hogy kerültek ezek már megint ide? Miért nem fociznak vagy tudom is én. - Ki fogad velem arra, hogy most csattant el az első csókjuk? - teszi még hozzá röhögve és erre a kijelentésére Zayn röhögőgörcsöt kap. Azonban Liam csak áll zsebre dugott kezekkel és az alsó ajkát harapdálja miközben engem néz. Egy kicsit zavarba jövök, de állom a nézését. Nem fogok betojni tőlük. Dylan már így is az ájulás szélén áll. Nem értem, hogy miért tart Tőlük ennyire? Hisz kik Ők? Attól még, hogy a suli legmenőbb srácai ugyan olyan fiúk mint Dylan.
- Hát ahogy elnézem Montgomery arcát igazad lehet - mondja nevetve Zayn és Dylan felé bök aki tényleg holt sápadtan áll mellettem. Soha nem bírta ha Ő volt a téma. Utálta a feltűnést. - Úgy néz ki mint aki mindjárt elokádja magát ami azt jelenti, hogy McClinton elég szarul csókol - gondolkodik tovább és az állat vakargatja. Most jön el a pillanat, hogy én is elvörösödök. Basszus. Ha megtudnák, hogy soha nem is csókolóztam életem végéig röhögnének rajtam. - Hé cica gyere már ide, had próbáljam ki én is...- kacsint felém jóízűen. Én egyszer Malikot megölöm!
Azonban mielőtt Zayn megindulna felém, Liam megköszörüli a torkát és barátai rögtön felé kapják a fejüket.
- Legközelebb ha beindulnak a hormonjaitok légy szíves menjetek egy eldugott helyre ugyanis senki nem kíváncsi egy ingyen pornóra a suli kapujában - mondja fagyosan Liam és megigazítja a haját. Valahogy éreztem, hogy megint Ő lesz a legdurvább. - Ó és gratulálok, hogy egymásra találtatok. Két lúzer tökéletes párt alkot. Mondjuk Montgomery szerintem jobb csajt is megérdemelnél mint ez a tyúk, de te tudod. Oké tudom most elvesztetted az eszed mivel visszakaptad a nyomi barátnődet akinek végre csaj formája lett. De gondolj bele Ő még mindig az a kis könyvmoly aki elöl hátul deszka, csak történetesen változtatott a külsején.
Dylan nem néz rá csak a cipőjét bámulja, míg én ott állok földbegyökerezett lábakkal. Nem tudom, hogy Liam kinek képzeli magát, de a beszólásai percről percre durvábbak. Ennyire azért Ő sem lehet bunkó. Vagy igen? Hát ezek szerint igen.
- Te pedig még mindig egy bunkó patkány vagy nulla IQ szinttel aki abban reménykedik, hogy focizásból meg csajozásból meg lehet élni. Tudod majd pár év múlva én leszek az aki röhögni fog rajtad ugyanis Te munkanélküli leszel mert soha nem fogod elvégezni a főiskolát míg én igen. Habár bocsi rosszul fogalmaztam...Te soha nem leszel főiskolás ugyanis soha nem fognak felvenni mivel akkora troll vagy. Na majd akkor nyald Mandy száját. - mondom egyszerűen Ő pedig egy kissé meglepetten bámul rám. Hát igen most történt meg az először, hogy vissza mertem szólni neki. Niall és Zayn csak kapkodják a fejüket, de mielőtt Liam újra szólni tudna én karon ragadom Dylan és elhúzom a suli elől.
Idegesen lépkedek ezért neki szinte már futnia kell, hogy tudjon utol érni. Eszembe sincs lassítani a lépteimen ugyanis lehet véletlenül még képen törölném Paynet.
- Parker lassíts már - szól rám végül Dylan és akkor végre valahára utol ér. - Tudod Te, hogy most mit csináltál? - kérdezi csodálkozva.
- Nem érdekel. Elmúlt az az idő, hogy hagyom azt, hogy megalázzanak - mondom mérgesen. - Elegem van a szívatásukból. Mi is pont olyanok vagyunk mint Ők. Csak történetesen nekünk van agyunk. - azért jó kiadni magamból a gőzt. Talán Liamnek tényleg igaza van és megváltoztam. Hát lehet Amerika mégis jót tett nekem.
- Tudod az új éned szörnyen hasonlít Paigre. Ő is pont így viselkedett a hajrálányokkal tavaly mikor ide jött. Azóta pedig mindenki tudja, hogy hol a határ vele szembe. - meséli boldogan Dylan. És már megint Paignél tartunk.
- Jártok? - kérdezem végül egyszerűen és a barna szemeibe nézek. Dylan megint elpirul és zavartan elmosolyodik. Kíváncsi vagyok a válaszra.
- Dehogy - mondja végül. - Ő pont olyan a szemembe mint Te. A legjobb lány barátom aki tavaly téged pótolt. Hiányoztál mikor elmentél és magam éreztem magam. És akkor jött ő. Az ebédszünetben leült mellém és elkezdett velem beszélgetni a videó játékokról. Aztán hirtelen azt vettem észre, hogy együtt lógunk a városban. Bírom a csajt, de soha nem lennék képes vele járni. - mondja hevesen.
- Oké - mondom végül. - De azért még mindig én vagyok a legjobb barátod igaz?  - kérdezem mosolyogva.
- Persze - bólint rá gondolkodás nélkül. - Örökké Te maradsz az, Paig pedig a második. De neki ezt ne mond el mert eléggé érzékenyen érinti a téma ugyanis nincs sok igaz barátja. Pont azért lenne jó ha Te is megbarátkoznál vele.
- Megpróbálok - bólintok végül, de szerintem ez soha nem fog megtörténni. Paig egy lány, nekem pedig nincsenek lány barátaim. Ezért is fura ez az egész. Nekem mindig csak Dylan volt, most meg itt van Paig...